Száz okom volt hazamenni 

 

Bundás kenyeret reggelizni. Mosatlanul gyümölcsöt enni. Kukac nélküli cseresznyében reménykedni. Ágy mellé, a földre ülni. Szerelés közben Apát nézni. Nyers tésztát kóstolni. Anyát főzés közben bámulni. Semmin morgolódni. Mindenhonnan elkésni. Tó parton biciklizni. Magamat cipeltetni. Tesómékon lógni. A ruháimról kutyaszőrt szedegetni. Hátsó kertből naplementét nézni. Mindenkinél szalonnát sütni. Hajnalokig beszélgetni. Rendőröktől szívbajt kapni. Fű illatába beleszagolni. Asztal sarkába belerúgni. Rokonoknál otthon lenni. Mécsest gyújtani. Régi fotókat előtúrni. Egymás baján viccelődni. Friss kenyérből csipegetni. Garázskulcsot nem találni. Papucsban sétálgatni. Paprikától tüzet hányni. Szülők előtt titkolózni. Mamához bekopogni. Másodjára is mindenkit megölelni. Minden programot átvariálni. Légpuskával célba lőni. Használhatatlan fotókat készíteni. Garázsban babrálni. Órák hosszat sétálgatni. Pálinkától megremegni. Reggelire ebédet enni. Saját kutyánktól megijedni. Neoka haját kivasalni. Száz holmit felpróbálni. Melegszendvicset vacsorázni. Kiskutyát simogatni. Húslevesbe csigatésztát lapátolni. Még egy pohárral kitölteni. Motoralkatrészeket nem találni. Minden titkot átbeszélni. Össze-vissza ígérgetni. Még egy fát a tűzre rakni. Hajnal egykor vacsorázni. Hülyeségeket vásárolni. Levesből kétszer szedni. Az összes sütit megkóstolni. Telefont nem babrálni. Száz bőröndbe se beférni. Fele cuccot otthon hagyni. Kaktusz jégkrémet enni. Apával motorozni. Félérett cseresznyét lopni. Távolba bámulni. Őzikéket fényképezni. Keresztanyut megölelni. Bolondos zoknikat felvenni. Ki nőtt pólót visszahozni. Rossz dalszöveggel énekelni. Fehér cipőt bemocskolni. Csendben imádkozni. Sorsjegyet kapargatni. Süteményt porcukrozni. Fűbe ülni. Virágot szedni. Kis tónál horgászni. Nagy terveket szövögetni. Utolsó pillanatban ajándékokat vásárolni. Útközben ebédelni. Lekváros palacsinta után kenyeret enni. Virslit sütni. Este tízkor tortát csinálni. Újra gyereknek lenni. Egymást nyígatni. Új beceneveket kitalálni. Minden gondról megfeledkezni. Egyszer sem korán kelni. Csillagokat bámulni. Szerelés illatú ruhába szimatolni. Egy kicsit mindenhol bohóckodni. Minden percet szeretni. Születésnapokat ünnepelni. Hálásnak lenni. Az elmúlt éveket átbeszélni. Türelmetlenkedni. Önfeledten nevetni. Feltétel nélkül szeretni. Magyar szavakat elfelejteni. Meglepődni és meglepetést okozni. Kicsit jobban odafigyelni. Egyetlen pillanatra elcsendesedni. Gyerekekkel viccelődni. Egy percet se dolgozni.
Menyasszonyként visszajönni.  

 

Azt mondják, az otthon nem egy hely, hanem egy érzés. Szerintem inkább vagy száz érzés egyszerre. Most vagy leírtam kicsit feljebb százat, vagy éjfél körül már nem annyira sikerült számolnom. Sokan azt hiszik, hogy azért nem járok haza gyakran, mert annyira jó és gazdag életem van Máltán. Részben igazuk van. Nem szűkölködöm és még soha nem voltam ennyire boldog és kiegyensúlyozott. A valódi ok viszont az, hogy csak akkor és úgy vagyok hajlandó haza menni, ha minden testvéremmel tudok időt tölteni. Minden haza utazásom időpontjának a legfontosabb feltétele az, hogy egy kicsit mindenki otthon legyen. Akármennyire kellemetlen is, mindannyian felnőttünk, de a testvéreim egy kicsit jobban, mint én. Ők felnőtt pro max kategóriába tartoznak, amíg én az idő nagy részében csak felnőtt mini vagyok. Fogalmam sincs, hogy más kistestvérek is így vannak e vele, de mióta az eszemet tudom és akkor is, amikor nem tudom, ahhoz, hogy a boldogságom teljes legyen szükségem van arra, hogy a testvéreim is a közelemben legyenek. Szerencsés helyzetben vagyok, mert soha nem volt még olyan, hogy ne tettek volna lehetővé mindent, ami ahhoz kell, hogy jól érezzem magam, megnyugodjak vagy épp a lehetetlenségig nyígassanak. Nem volt ez másként akkor sem, amikor kitaláltam, hogy idén a szüleim születésnapjára szeretném, ha mind otthon lennénk anélkül, hogy ők előre tudjanak róla. Anya és Apa előtt titkolózni mindig nagyon vicces és izgalmas. Olyankor érzem leginkább, hogy az enyémeimtől jobb, az egész világon nincs. Hiába próbálnám, nem lehet az érzést megfogalmazni, amit akkor érzek, amikor sikeresen meglepjük Anyáékat. Az öröm és annak az emléke örökre csak a miénk.  

 

Sokszor említettem már, talán túl sokszor is, hogy azt hittem és van, aki mai napig hiszi, hogy a külföldi munka egyenlő a pénzben mérhető gazdagsággal. Számomra egy forintot sem ér semmi, amit itt a bankszámlámon látok mindaddig, amíg időről időre el nem jutok addig a gazdagságig, amit a bejegyzésben szász mondatban felsoroltam. Tudom, hogy mindenem megvan és ez be is bizonyosodik minden alkalommal, amikor haza megyek a majdnem férjemmel, akiről amúgy már jó előre megmondtam, hogy a férjem lesz és jelenleg a vőlegényem. 

Az igazi gazdagság nem pénzben mérhető, hanem emlékekben, kapcsolatokban, együtt töltött időben, a család értékében és az egészségben. Jó életem van, amiért hosszú éveken keresztül keményen dolgoztam. Boldog vagyok, pedig éveken át még a vidám pillanatok is messzire elkerültek. Szerencsés vagyok, mert a legjobb kis és nagy családom van.  

A java még hátra, addig is keményen dolgozok, de nem karriert építek itt a világ végén, hanem birodalmat és hamarosan én gondoskodok mindenkiről és vigyázok majd mindenkire, aki mióta világ a világom, rám vigyáz.  

 

 

(Ha valaki számára érdekesek lehetnek képek, videók vagy néha-néha kisebb, rövidebb bejegyzések akkor az facebookon és instán is megtalálhatja azokat a mine by hi nevű oldalon, ahol ígérem, most már aktívabb leszek)