Egy hete 30 lettem. Ha jól számolom, minden teljesült, amit arra a napra terveztem. Főleg azért, mert nem terveztem semmit. Kivéve egy dolgot. Két szempillantás alatt repült el harminc év, ezért valahogy a magam módján megakartam köszönni a szüleimnek azt, hogy vannak és nekik köszönhetően én is vagyok.

Levél az Anyukámnak és az Apukámnak:

Drága Anyukám és Apukám 

 

Bár az elmúlt nyolc évben sokszor szomorúan töltöttem a születésnapom, amiért nem tudtam otthon lenni veletek és csalódást okoztam, idén mégis egy kicsit másként telik majd el ez a nap. Biztosan nem én vagyok a legboldogabb harminc éves a világon, de az fix, hogy nincs tőlem boldogabb amiért ti vagytok nekem. Nincs olyan nap, hogy ne lennék hálás azért, aki nektek köszönhetően ma vagyok. Nem tehetem meg, hogy ne köszönjek meg nektek mindent, amit a mai napig tőletek kapok azért, hogy boldogulni tudják ebben a furcsa valóságban, amit életnek nevezünk. Sokszor nem a szavaitok adnak erőt a mindennapokhoz, hanem a példa, amit tőletek láttam és tudom, hogy jobb helyre nem születhettem volna. Bár mindig viccelődünk azon, hogy senki se tudja hánykor születtem, de igazából én is sokkot kapnék, ha egy több, mint három kilós sírós valamit kéne kinyomni a testemből egyik napról a másikra.  

Köszönöm Apa, hogy szavak nélkül is megtanítottad, hogy nincs olyan fájdalom és nehézség az életben, amit a családért nem lehet legyőzni. Köszönöm, hogy miattad egész életemben tudom majd leküzdeni az akadályokat nőként úgy is, ha nincs férfi mellettem. Köszönöm, hogy férfiként és apaként olyan példát mutattál nekem, ami mindig segít majd eldönteni, hogy hozzád hasonlóval még csak szóba állni sem érdemes. Persze olyat, mint te, sosem találnék, de legalább jó magasan van az a bizonyos mérce, amit megpróbálhatnak elérni. Köszönöm, hogy miattad sosem okoz gondot becsavarozni valamit, víz mértéket használni vagy lemérni valamit, hisz évek óta az egyik legféltettebb kincsem a merőszalag, amit tőled kaptam. Idén 11 éve már, hogy magammal hurcolom azt a konnektor átalakítót, amit tőled kaptam mielőtt Angliába mentem. Azóta van már itthon több is, de ahhoz fogható sosincs semmiből, mint amit te adsz nekem. Köszönöm, hogy miattad máshogy ver a szívem, ha motor közeledését hallom és a te példád miatt akkor telik meg a szívem igazán, ha egy kutya is velem van. Nélküled sosem lett volna évekig csak álom, hogy legyen egy saját kiskutyám és mióta Bobika van nekem, már értem milyen az, ha olyan legjobb barátja van egy embernek, aki egy szót sem szól mégis a legjobb társaság. Köszönöm, hogy szavak nélkül tanítottál meg nem feladni, akkor is, ha több ezer kilométerre vagyok tőletek és köszönöm, hogy miattad próbálok meg mindenféle munkát a lehető legjobb tudásom szerint elvégezni. Vagy jól, vagy sehogy. Átmenet nincsen. Köszönöm, hogy a te példád miatt tudok nehéz helyzetekben csöndben maradni és nem tombolni. Köszönöm, hogy mind a négyünket úgy fogadod el amilyen és úgy hagytál minket tanulni a saját hibáinkból, hogy közben sosem kellett kevesebbnek éreznünk magunkat, de mindig tudtuk, hogyha bármi történik, te ott leszel nekünk. Köszönöm, hogy miattad a fagyizás sosem csak egy pár perces megálló, hanem mindig egy emlékekkel teli program, bárhol is legyek a világban. Köszönöm, hogy mindig viszel a motorral, meg akkor is, ha csak ülünk ott mögötted, mint egy kis sz*r. Köszönöm, hogy mindig felhoztad a legszebb almákat a pincéből, hogy megtanítottál biciklizni es korizni, hogy annyit sétálhattunk együtt és akkor is szántál a bolondságainkra időt, ha legszívesebben csak átaludtad volna a napot. Köszönöm, hogy megtanítottad bármit is tesznek értem vagy ellenem, a család nem csak az első, de mindig az egyetlen is marad. Köszönöm, hogy te vagy az Apukám és én minden nap büszke lehetek Rád. Egy nap talán megtalálom majd a “hercegem”, de te örökké a szívem királya maradsz. Köszönöm, hogy megtanítottál célozni és lőni. Köszönöm, hogy ha kell mindig cinkos társunk tudsz lenni egy-egy bolondságban. Köszönöm, hogy sosem adtad fel és ígérem, én sem fogom feladni soha.  

Drága Anyukám. Legelőször is köszönöm, hogy egész kicsi korom óta tudom, haraggal soha nem szabad elaludni. Igaz ezért néha napokig vagyok ébren, de jobb a béke az fix. Köszönöm, hogy minden testi és lelki fájdalmam gyógyítod a szereteteddel 30 éve és köszönöm, hogy akkor sem adtad fel, amikor a legnehezebb volt. Köszönöm, hogy akkor is önzetlen és töretlen szeretetet kapunk, amikor a legkevésbé érdemeljük és akkor is aggódsz értünk amikor okod sincs rá. Köszönöm, hogy akkor is hittél bennem, amikor még csak a sötétben tapogatóztam. Köszönöm, hogy három gyerek után még kibírtál értem minden szenvedést még egyszer és köszönöm, hogy a mai napig úgy óvod a léptem, mintha még csak most tanulnék járni. Köszönöm, hogy százhuszadjára is megtanultál velem még egyszer mindent és hogy ha 22 évbe is telt, miattad végre kitudok főzni egy adag spagettit anélkül, hogy minden csík tészta a fazék aljára tapadna. Köszönöm a legfinomabb ételeket a világon, bár azóta sem ízlik semmi más, de nem bánom. Köszönöm, hogy elfogadod azt, aki vagyok és köszönöm, hogy szemet hunysz ha olykor türelmetlenebb vagyok. Köszönöm, hogy végül sosem komolyodtál meg. Köszönöm, hogy bár rohadtul nem volt könnyű, amikor egyedül voltál velünk otthon, te mégis a legtöbbet adtad nekünk mindenből. Köszönöm, hogy amikor kevés volt, abból is mindent varázsoltál és köszönöm, hogy sosem adtad fel. Köszönöm, hogy bármikor tudok piskótát sütni, hisz az egyszerű: 6 tojás – 6 liszt – 6 cukor. Szárazat a szárazzal, vizeset a vizessel. Köszönöm, minden kézzel írott leveled és köszönöm, hogy olyan messziről is mindig biztosítasz a szeretetedről. Köszönöm, hogy miattad remélhetem, hogy egy nap én is anya leszek és köszönöm, hogy miattad tűnik különlegesnek az, ha valaki feleség, anya és háziasszony. Köszönöm, hogy te vagy és köszönöm, ha néha hajlandó vagy felvenni azt az istenverte zoknit amikor hideg van.  Nincs nap, amikor ne lennék büszke rád.  

Köszönöm nektek, hogy anno elmentetek a búcsúba és köszönöm, hogy a busz csuklójánál álltatok meg, hogy onnantól kezdve ne tudjatok elszakadni egymástól. Köszönöm nektek, aki ma lehetek és a világon mindennel jobban köszönöm a testvéreimet. Köszönöm, ahogy minden nehézség és minden apró bolondság ellenére is szeretitek egymást és köszönöm, ha mindig vigyáztok magatokra. Köszönöm, hogy miattatok a legdrágább kincseim a testvéreim és a legféltettebb kincsem a családunk. Köszönöm, hogy kettőtök miatt tudom nem feladni és köszönöm, hogy a lehető legjobb szüleim es hátországom vagytok. Mondanám, hogy nem tudom mi lenne velem nélkületek, de akár honnan is nézem, ha ti nem lennétek, akkor én sem.  

Bárhol legyek a világban, az otthon mindig ott lesz, ahol ti vagytok nekem. Nem telik el nap anélkül, hogy ne lennék hálás értetek. Nagyon szeretlek benneteket. Hiányoztok, de annyira jó, hogy vagytok nekem.