Tíz év, csak egy pillanat

Mikor?    Mikor telt el tíz év?  Talán pont akkor, amikor lejárt a mosógép. Azt hittem egy hosszú mosást tettem be ébredés után, aztán alig ittam meg a kávét és mehettem is teregetni.  Így volt ez az elmúlt évekkel is. Pörögtem, forogtam, jöttem mentem, aztán egyszer csak kiderült, hogy már tíz éve pörgök forgok, jövök […]

vihar

Mondjak egyet?    Csinálhatsz úgy, mintha nem esne az eső, attól még ugyanúgy el fogsz ázni. Nem az időjárásról beszélek.  Valamelyik este, de az is lehet, hogy reggel, azon kezdtem el gondolkozni, hogy milyen sokszor említjük a vihar előtti csendet, ezzel szemben szinte soha nem említjük a vihar utáni állapotot.  Mondhatnám, hogy azóta foglalkoztatnak ezek […]

Ma maradok gyerek, majd holnap felnövök

“én írásban osztani húsz éve tanultam..”  Nem is olyan rég házi (feladat, nem pálinka) közben hangzott el tőlem ez a mondat és még én is meglepődtem. Matek házit írtunk, amikor ráeszméltem, hogy nekem ilyen házim kb 20 éve volt, az elmúlt években max házi pálinka van itthon, feladat hála az égnek nincs.   Osztottam szoroztam fejben […]

Egyszerű

Több, mint kilenc éve érkeztem Máltára először. Ennyi év után egyre gyakrabban gondolkozom el, hogy tud-e adni ez a kis sziget még annyit, mint amikor kijöttem. Akárhányszor is próbálok választ találni, sosem sikerül. Talán már nem az, ami volt, talán az örökké már nincs benne, talán az ész érvek mellett legtöbbször hangulatfüggő, hogy mennyire szerethető. […]

Most jó.

    Jól eltűntem mi? 😊    Hónapok óta nem osztottam meg semmit. Nem azért, mert semmi nem történt, hanem mert annyira sok minden történt egyszerre, hogy minden irkálásom túl személyesre sikeredett a telefonomban, én pedig ezt a blogot a külföldi élettel kapcsolatos kis okosságaimnak készítettem. Aztán elgondolkoztam, hogy ez az én blogom, szóval ki […]

Anya megmondta.

    Az előző bejegyzésben említettem, hogy Anya azt mondta, hogy legyenek képek. Úgyhogy lesznek.  Mielőtt Máltára indultam, Anya azt is megmondta, hogy jó lenne, ha kicsit odaállnék mellé, amikor főz, hogy megtanuljak ezt-azt. Eszemben sem volt ezt-azt megtanulni. Már rég tudtam ezt-azt. Ha az ezt, a vegeta leves az azt, pedig a piskótatekercs. Aztán […]

5 perc honvágy

Véget nem érő álmatlan éjszakák, átaludt nappalok, szűnni nem akaró gondolatok.  Ez egy olyan korszak, amit alvás nélkül próbálok kipihenni. Nem is tudjuk, milyen szerencsések vagyunk, ha hiányzik valaki, és csak néhány gombnyomásba telik az, hogy elérjük, felhívjuk, üzenjünk. Ha sokat gondolunk rá, tényleg megérzi?   Évekkel ezelőtt megtanultam már, hogy “a legdrágább lakhely, a […]

Málta, szerelem

Azt mondjak az első szerelem mindig véget ér, de sohasem múlik el. Szerintem ez nem így van. Nem az első vagy a diák szerelem az, ami nem múlik el, hanem az a szerelem, ami olyan váratlanul jön és forgat fel mindent az életedben, hogy felfogni sincs időd. Nem tudod miért szárnyalsz, de egy olyan tornádó […]

Köszönöm :)

Egy hete 30 lettem. Ha jól számolom, minden teljesült, amit arra a napra terveztem. Főleg azért, mert nem terveztem semmit. Kivéve egy dolgot. Két szempillantás alatt repült el harminc év, ezért valahogy a magam módján megakartam köszönni a szüleimnek azt, hogy vannak és nekik köszönhetően én is vagyok. Levél az Anyukámnak és az Apukámnak: Drága […]

Néha

Gondolkoztam. Mondjuk ez annyira nem újdonság, mert szoktam. Néha.   De a „túlsokadik “de jó neked” után arra jutottam, hogy persze tényleg jó. Kivéve amikor nem. Tényleg olyan jó annak, aki külföldön dolgozik? Vagy annak olyan jó, aki otthon? Korábban már elkezdtem megmagyarázni (leginkább magamnak), hogy miért van jogom felidegesíteni magam, ha valaki azt hiszi, […]